Az imakarkötő úgy tekeredik a csukló köré, mint egy mozgásban lévő rózsafüzér, egy örök spirituális ciklus, egy csendben meghúzódó anyagi fohász. Ez a kapcsolat a cselekvő kezek és az imádkozó szív között.
Bizonyos kultúrákban 33 vagy 99 gyöngyből áll, néha 27, 54 vagy 108, a rituáléktól függően, amelyeket kísér. Arra használják, hogy számolják az imákat, ismételjenek egy mantrát, vagy megnyugtassák az elmét egy meditációs lendületben. Készülhet szent fából, féldrágakőből (achát, onix, kvarc, szantálfa), vagy csomózott fonalból, mint a tibeti áldott karkötők.
Néha egy kis diszkrét szimbólummal van díszítve: kereszt, Om, csillag, hold, védelmező kéz. Egész nap viselik, így válik a isteni jelenlét állandó emlékeztetőjévé, a béke forrásává a nyugtalanságban, egy mozgó és élő hit eszközévé.
Az imakarkötő híd a látható és a láthatatlan között, a gesztus és a kegyelem között, a kereső szív és az irányító lélegzet között.
